Stressz és az immunrendszer

Fogékonyabbá válhatunk a betegségekkel szemben, ha szervezetünk energiaraktárait a folyamatosan fennálló stresszfaktorok merítik. Az orvostudománynak az emúlt évtizedekben kifejlődött egy teljesen új ága, a pszichoneuroimmunológia, mely nevéből kifolyólag a pszichés állapotok által az immunrendszert befolyásoló faktorokat hivatott vizsgálni.

Az új területen végzett vizsgálatok egyértelmű adatokkal támasztják alá az immunrendszer védekezőképességében meghatározó stressz szerepét. Az immunrendszer specializálódott sejtek (limfociták) segítségével óvja meg szervezetünket a fertőző mikroorganizmusokkal szemben. Egy kutatás négyszáz egészséges emberen vizsgálta a náthavírus megjelenését és a betegség „összeszedésében” szerepet játszó stresszfaktorok jelenlétét. Az alanyok tüneteit naponta ellenőrizték, illetve a mindennapokban megjelenő leggyakoribb érzelmekről (siker, harag, depresszió) gyűjtöttek beszámolókat. Az eredmény egyértelműen alátámasztja, hogy a vírusfertőzés és a náthás tünetekkel aránya, együtt nő a stressz-szinttel. Azok az emberek, akik negatív érzelmekkel telített stresszes időszakot éltek át, kétszer nagyobb eséllyel lettek náthásak.

Érdekes tény, hogy a vizsgálat abban az esetben is érvényes eredményeket mutatott, ha belevonták az immunműködést egyébként is befolyásoló változókat (életkor, dohányzás, testmozgás, allergia).

Az immunrendszer gyengébb működését a nagyfokú stresszt átélő időszak alatt, fogorvostan hallgatók közreműködésével szintén bizonyították. A vizsgálatban a fogászati beavatkozás utáni műtéti sebek gyógyulásának idejét nézték. A sebek 40%-al lassabb gyógyulást mutattak az egyetemi vizsgaidőszak gyötrelmei alatt küszködő diákok esetében, mint a nyári szünet vakációt élvező időszak alatt.

Az előző két példán kívül számos megerősítő eredményt igazoló vizsgálat született még, ám ezek közül is a legmeggyőzőbb az, melynek során a daganatos sejtek osztódását lassító pszichés támogatást nyújtó terápia kedvező hatása adott. Spiegel áttétes mellrákban szenvedő nők között végzett kutatása nagy jelentőségű pszichoneuroimmunológiában. A vizsgált személyek fele az általános orvosi protokoll szerinti eljárás mellett, heti rendszerességgel csoportterápián vett részt, mely a kutatás eredeti célja szerint csupán a résztvevők életminőségének javítására szolgálta volna. A 4 éves nyomonkövetés végére az eredményen maguk az orvosok is ledöbbentek.

Amíg a csoportterápiában nem részesülők közül már senki nem élt, addig a csoportban résztvevők egyharmada életben volt. A csoportnak köszönhetően a tagok az érzelmeik megosztásával és a csoport által nyújtott érzelmi támasszal meghatározó mértékű pszichés erőt merítettek. Lehetőségük nyílt őszintén megosztani egymással a haláltól való félelmüket és együtt megküzdeni a saját, illetve társaik elmúlásának gyászával. Megtanulták érzelmeiket a külvilág felé közvetíteni, illetve hátralévő idejüknek célt rendelni.

Forrás:

Selye János: Stressz distressz nélkül, Akadémia kiadó Budapest 1976

Atkinson&Hilgard: Pszichológia, Osiris Kiadó, Budapest, 2005

A stressz

Az első és legfontosabb, hogy tisztában legyünk azzal, mi is a témánk tárgyának pontos meghatározása, vagyis: Mi a stressz? A stressz mindenkinek mást és mást jelent csakúgy, mint

Tovább olvasom »