Örökké élünk…? Lássuk, mely tényezők befolyásolják a várható élettartamot!

Sokszor hangzik el, hogy hazánk egészségügyi állapota nem tartozik a legjobbak közé és a sok krónikus betegség egyben magasabb halandóságot is jelent. Ez kétségkívül így van, de hasznos lehet, ha a statisztikai adatok mögé nézünk, hogy jobban megértsük, milyen tényezők befolyásolják a növekvő életkilátásokat a világban, Európában és Magyarországon.

Közismert, hogy Magyarországon és régiónk egy részében alacsonyabb a születéskor várható élettartam, mint Európa más részein. Ugyanakkor fontos tudni, hogy még ezek az alacsonyabb értékek is egyre növekvő életesélyeket mutatnak. A KSH adatai szerint ugyanis Magyarországon a 2001-től 2019-ig tartó közel 20 év alatt aférfiak majdnem 5 évvel, a nők kb. 3 évvel éltek tovább. Ez persze lehetne jobb is, hiszen az átlagosan kb. 75-76 éves várható magyarországi élettartam az EU-országokhoz képest sajnos mindössze az egyik utolsó helyezésre elég. Különbség van a nemek között is, hazánkban a nők átlagosan majdnem 7 évvel élnek tovább a férfiakhoz képest. Érdemes tudni, hogy 100 évvel ezelőtti időszakra még a többnyire 35-40 éves korban bekövetkező halandóság volt a jellemző. A XX. század társadalmi- és gazdasági fejlődése még a világháborúkkal és a diktatúrákkal terhelten is nagyságrendekkel növelte meg a hosszú élet esélyeit. Ez a tendencia töretlenül folytatódik majd és ahogy telik az idő, egy emberöltő életkilátásai akár 6-8 évvel is megnyúlhatnak. Ugyanakkor az EU-ban mutatkozó fejlődési trendek a COVID-járvány miatt némiképp megtörtek, mert az utóbbi 1-2 évben az egész Európai Unióban megállt, illetve bizonyos országok esetében újra csökkenésbe fordult az átlagéletkor eddigi növekedése. Az átoltottság növekedésével párhuzamosan a szakértők újra az életkor növekedésével számolnak.

Mindeközben a születésszám növekedésére visszavezethetően Afrikában egyre csökken a népesség átlagéletkora és míg egy átlagos európai ember 42 éves, addig egy átlagos afrikai ember csupán 18 éves korú. Európa egyértelműen korosodik, az összes kontinenst beleszámítva hozzánk képest csak Japánban magasabb az átlagéletkor. Ha egyetlen ember jelképezné Japán-t, akkor ő 47 éves lenne, míg egy észak-amerikai 35, egy ausztrál 33 éves, egy ázsiai vagy dél-amerikai pedig 31 éves.

Míg a fejletlen országokban a túlnépesedés jellemző, addig a fejlett társadalmakban az átlagéletkor növekedése jobbára a javuló egészségkilátásokra vezethető vissza. Európán belül a déli társadalmakban a legjellemzőbb a magas megélt életkor, az olasz, görög vagy spanyol vidéki területek pedig nem feltétlenül a gazdaságilag leginkább fejlett régiók közé tartoznak. A mediterrán életstílust meghatározó friss levegő, a napfény, az egészséges táplálkozás, a tartalmas szociális élet és az aktív életvitel láthatóan elég erős hatásúak ahhoz, hogy pl. a gazdaságilag ennél jóval fejlettebb skandináv régiók egészségügyi- és jólléti rendszereinek a hatását is túlszárnyalják.

Ha viszont azt nézzük, hogy milyenek a születéskori életkilátások (ezzel szokás az életminőséget jellemezni), akkor a gazdasági-társadalmi fejlettség már egyértelműen jobban befolyásol. A ma születő csecsemők Európában átlagosan 81 évig élhetnek, az ő (1990 körül született) szüleik még mintegy öt évvel rövidebb életre számíthattak, az ő hatvanas években született nagyszüleik pedig ennél további öt évvel kevesebbre. A mostani csecsemők tehát nagyszüleik generációjánál átlagosan mintegy tíz évvel hosszabb élettartamra számíthatnak. Becslések szerint 2050-re a világ fejlett régióiban – amelybe mi is beletartozunk -, a várható élettartam átlagosan 85 év körül lesz. A fejlett világban mindez a növekvő egészségmagatartásnak, a fejlődő egészségügyi ellátórendszereknek, a fertőző betegségek elleni eredményes védekezésnek tudható be (nemcsak COVID-járvány van ugyanis, hanem különféle más vírusok is, amelyek ellen az utóbbi évtizedekben a védőoltásokkal hatékony védekezést sikerült kialakítani). A világjárvány hatásai minden országban csökkentették a várható átlagos élettartamot – Európában egyedül Finnországban és Dániában nőtt ez a mutató.

Mit üzen nekünk mindez? Minden valószínűség szerint hosszabb életre kell berendezkednünk. Ám ha belegondolunk, mindez egyben az egészségünk megőrzésének a fontosságát is jelenti. A mai embereknek akár egy évtizeddel hosszabb élet adatik meg, mint elődeinknek. Kérdés, hogy a testünk képes-e úgy támogatni bennünket az aktív időskori éveinkben, hogy az megfelelő életminőséggel járjon együtt? A tartalmas életéveket csak úgy tudjuk valóra váltani, ha már most tudatosan figyelünk az egészségünk megőrzésére. Egyszerűen szólva nem szabad felélni a testünk tartalékait, hiszen a szervezetünknek évekkel hosszabb ideig kell bírnia az egészséges működést. Azzal is számolni kell, hogy az életkor nyúlásával párhuzamosan valószínűleg emelkedni fognak a munkában töltött évek is: tovább maradunk aktívak és emelkedni fog a nyugdíjkorhatár is, a visszavonulásunk várható időpontja évekkel később lesz, mint amilyen dátumot ma ismerünk. Lehet, hogy 70 éves korunkig fogunk dolgozni és a nyugdíjas éveinkből sokaknak még így is 20 tartalmas év marad. Mindez felértékeli a ma döntéseit is: figyelem az alvásra és regenerációra és a hatékony stressz-megküzdésre, rendszeres mozgás, tudatos táplálkozás, örömteljes életvitel, rendszeres egészségügyi szűrések, ám emellett felértékelődik a pénzügyi tudatosság is, hogy a hosszabb élethez és az inaktív évekhez is maradjon elegendő fedezetünk.

Egészségesnek maradni egy jó befektetés: a mai döntéseinkkel is szolgáljuk időskorunk jó életminőségét!