Valóban igaz, hogy ami nem tör meg, az megerősít bennünket?

Sok szó esik a nehéz időkben a rugalmasságról és ellenálló képességről és mostanában különösen fontos, hogy meg tudjunk birkózni a nehézségekkel. A kutatások szerint ezt az ún. reziliencia-képességet a genetika, az életesemények és a korábban megtapasztalt nehéz helyzetek befolyásolják. De egyelőre úgy tűnik, hogy a genetikai befolyásoltság a legkisebb mértékű.

 

A kutatások szerint úgy tűnik, hogy azok az embereket, akiknek volt már tapasztalata korábban szörnyű krízisidőszakok átvészelésében, nos, ők jól felkészültek a világ változásaira, a politikai és társadalmi felfordulásra és a gazdasági, illetve anyagi bizonytalanságra is. Ők azok, akik a jelek szerint sokkal jobban tudnak alkalmazkodni a kellemetlen meglepetésekhez, ügyesebben birkóznak meg az élet adta váratlan helyzetekkel és könnyebben néznek szembe a nehézségekkel.

 

Hogy miként küzdünk le egy krízist vagy egy traumát?

 

A túlélés nagy részben attól függ, hogy mennyire vagyunk állhatatosak. Az állhatatosság, más szóval ellenálló képesség a nehéz idők során alakul ki, kudarcokból és rossz tapasztalatokból való felépülés során és nehézségek árán erősít meg minket. Karestan Koenen, a Harvard pszichiátria és epidemiológia professzora szerint ,,vannak olyan személyiségjellemzők, melyek genetikailag befolyásolhatóak, ilyen például az, hogy valaki mennyire bevállalós kockázatok terén vagy az, hogy az emberek mennyire keresik egymás társaságát, mennyire szociálisak. Mindannyian ismerünk olyan embereket, akik higgadtnak tudnak maradni a legelképzelhetetlenebb helyzetekben is. Sokszor ez csak azon múlik, hogy valaki hogyan van felépítve fiziológiailag. Ám nem igaz, hogy egyes emberek ellenállóbaknak születtek, mint mások.” -mondja Koenen professzor. ,,Ez azért van, mert a helyzettől függően szinte minden tulajdonság lehet jó vagy rossz egyaránt.” Azok­­­ az események, amelyeken valaki nehézségek árán már keresztülment, azok sokkal meghatározóbbak az állhatatosság és rugalmasság szempontjából.

 

Az ellenálló képesség legfontosabb meghatározó tényezője – melyet gyakorlatilag minden tanulmányban megfigyeltek az elmúlt 50 évre visszamenőleg -, az a szoros személyes kapcsolatok minősége, különösen a szülőkkel és a gondviselőkkel. A szülőkhöz való korai kötődés döntő, egész életen át tartó szerepet játszik az emberi viselkedésben. ,,Az, hogy mennyire érezted magadat megbecsülve és szeretve gyermekként, remekül megjósolja, hogy hogyan fogod majd tudni kezelni az életed viharosabb helyzeteit.”-mondta Bessel van der Kolk, a Bostoni Egyetem Orvostudományi karának pszichiátriai professzora, aki 1970 óta a poszt-traumás stressz kutatásával foglalkozik. A professzor szerint hosszú távú kutatásokból és tanulmányokból megállapították, hogy az életünk első 20 éve az, amely igazán meghatározó, ezek a korai tapasztalatok erősen formálják az agyunkat. A rugalmasságra gondolhatunk úgy, mint olyan készségre, mely megtanulható. Ez a fajta készség nehéz – de kezelhető – tapasztalatoknak való kitettség árán fejlődik ki.

 

Az, hogy miképpen küzdjük le a nehézségeket, attól függ, hogy mi van a rugalmassági eszköztárunkban. Néhány ember számára ez az eszköztár tele van gyógyszerekkel, kábítószerekkel, de ez lehet az ivás, a túlevés, a szerencsejáték vagy például a vásárlás is. Azonban a felsoroltak közül egyik sem segíti elő a rugalmasság vagy az ellenálló képesség kialakulását, csupán a stressz levezetését.

 

Szemben ezekkel, a jó ellenálló képességű és állhatatos emberek közös eszköze az optimizmus, a jó erkölcsi morál, a vallási vagy szellemi meggyőződés, a kognitív és az érzelmi rugalmasság, illetve a személyes kapcsolatok. A legállhatatosabbak közölünk azok az emberek, akik nem a dolgok rossz oldalára fordítják a figyelmüket és energiájukat, hanem a legsötétebb időkben is a hosszútávon megtérülő lehetőségeket keresik.

 

Számtalan állhatatos ember megtanulja elfogadni azokat a dolgokat, melyeken nem tudnak változtatni egy adott helyzetben, helyette inkább azt nézik, hogy mik azok, amiken tudnának újítani. Ezzel szemben, vannak, akik csupán verik a fejüket a falba és a végtelenségig stresszelnek azon, hogy vannak olyan dolgok, amiken nem képesek változtatni. Az utóbbi hozzáállás komoly mértékben csökkenti az emberek problémamegoldó képességét. Egykori hadifoglyokon végzett tanulmányok alapján megállapították, hogy habár mindannyian mélységesen szenvedtek és irtózatos dolgokon mentek keresztül, a szabadulás után legtöbbjük élete mégis új értelmet nyert.

 

Pszichológus kutatók több tucat olyan tanulmányt tekintettek át, melyek résztvevői a legkülönbözőbb rémesebbnél rémesebb események hadát tapasztalták meg a tömeges lövöldözéstől, hurrikánon át a gerincvelő sérülésig és úgy találták, hogy kétharmaduk az átélt traumák ellenére állhatatos és ellenálló volt. Ezek az emberek többnyire ezekkel a tulajdonságokkal rendelkeztek:

Pozitívan és realistán gondolkodnak. Nem fordítanak különösebb figyelmet a rossz dolgokra, helyette inkább új lehetőségeket keresnek sivár helyzetekben is arra törekedve, hogy minden rosszban megtalálják a lehető legjobbat.

Erkölcsileg nagyon kifinomultak. A jó ellenálló képességgel rendelkező emberek érzékelik, hogy melyik a helyes és a helytelen megoldás az adott szituációban és ez a megérzés irányítja őket a döntéseikben.

Nagyobb a hitük valamiben, mint saját magukban – akár spirituálisan, akár vallási értelemben. A vallás részévé válásából fakadó közösségi támogatás szintén fokozza az ellenálló képességet.

Önzetlenek. Aggódnak mások iránt, és mások érdekeit adott esetben a sajátjaik elé helyezik.

Elfogadják azokat a dolgokat, amiken nem tudnak változtatni és az energiájukat igyekeznek azokra  fordítani, amiket jobbá tudnak tenni.

Mindig van céljuk. A küldetésük iránti elkötelezettségükből bátorságot és erőt merítenek.

Támogatnak másokat és ezért cserében őket is támogatják. ,,Nagyon kevés ellenálló ember járja egyedül az útját”-mondják a kutatók.

 

Nem érdemes hát olyan dolgokon agyalni, amik megváltoztathatatlanok vagy kiszámíthatatlanok. Ahelyett, hogy azon morfondíroznánk, hogy vajon mit hoz a következő hét, hónap vagy év, vagy a gyerekünk képes lesz-e jól teljesíteni az iskolában vagy mi magunk a munkánkban, inkább keményen próbáljunk az itt-és-most-ra koncentrálni. Ne engedjük, hogy a múlt és a jövő körüli bizonytalanságok, amelyek irányíthatatlanok, eltereljék a figyelmünket és megakadályozzanak a céljaink elérésében! A jelenleginél rosszabb helyzeteken való merengés értelmetlen és csak szorongást eredményez. Egy-egy átélt krízis során pedig – bár közhelyesen hangzik – gondolhatunk arra is, hogy ezek túlélésével éppen az állhatatosságunk, ellenállóképességünk fejlődik, így furcsa mód a nehéz helyzeteken keresztül éppen hogy ütésállóbbak leszünk másokhoz és korábbi énünkhöz képest.

 

 

 

Stressz evés I. rész

„Az ok, amiért táplálékra van szükségünk, az, hogy „szabályozzuk a szervezet egészségét  . . . és megelőzzük a betegségeket” — írja a Food and Nutrition című mű. Az

Tovább olvasom »

Nevetsz Te eleget?

Azt mondják a nevetés gyógyít! Biztos így van, mert a stressz az viszont tudományosan bizonyítottan is betegít. Így hát nevessünk többet, bolondozzunk többet! Meglátod, észrevétlenül boldogabb leszel. Ha esetleg

Tovább olvasom »